Az 1918-ban megsemmisített Parlamenti Közgyűlés 12. január 1920-én ismét összeült, és január 28-án ratifikálta a Misak-ı Milli-t (Nemzeti Szerződés). 4. március 1920-én a londoni konferencia jóváhagyta Isztambul invázióját. Március 4-én megszállták a postahivatalt. Március 15-én éjszaka megindult az általános invázió. Reggel nagyszámú katona megszállta Isztambult, és a város fontos részeit ellenőrzés alá vonták. Késő reggel a várost teljesen elfoglalták. Délután pedig angol katonák csaptak le a Parlament épületére. Április 11-én pedig bezárták az Országgyűlést. Mintegy 150 politikust száműztek Máltára. Ebben az időszakban néhány titkos szervezet alakult Isztambulban, és elkezdtek agitálni a szabadságért. A Járőrszolgálat, a Mim Csoport és a Nemzetvédelmi Szervezet volt a legbefolyásosabb titkos szervezet Isztambulban ebben az időszakban. Tüntetéseket szerveztek és olyan tevékenységeket végeztek, mint a fegyverek, katonák és lőszerek átadása, valamint titkos információk cseréje.
9. október 1920-én török katonák léptek be Izmir határai közé Mustafa Kemal Atatürk legfőbb nemzeti vezető vezetésével. Ez az esemény indította el Isztambul függetlenségi folyamatát. Az október 11-én aláírt mudanyai megállapodással megállapodás született arról, hogy a megszálló csapatok fokozatosan elhagyják Trákiát. Az Ankarában összehívott Nagy Török Nemzetgyűlés 1. november 1922-jén kimondta az Oszmán dinasztia felszámolását. Ezért, bár Isztambul maradt a legális főváros 1923 októberéig, már nem az volt a tényleges főváros. November 16-án Vahdettin szultán elhagyta Isztambult.
4. november 1923-én Isztambul teljesen mentes volt a betolakodó erőktől. Ezért az 1204-es latin invázió után az európaiak második Isztambul inváziója véget ért.