A város bővítésével párhuzamosan hektikus építkezés zajlott. Egyrészt szultánok, másrészt államférfiak, nem muszlim tehetős emberek és külföldi nagykövetségek építettek villákat és kúriákat. Dolmabahçe, Çırağan és Beylerbeyi palota, lime és a Küçüksu PavillonsEbben az időszakban épült a , Ayazağa, Alemdağ, İcadiye és Mecidiye villák. Ebben az időszakban is számos állami tulajdonú épület ún.mebain-i emriyye" épült. Ezek közé tartoznak számos körzetben található postai hivatalok, Tophane, Maçka Arsenals, Harbiye Minisztérium és Pangaltı Harbiye Buildings.

Ez a rohamos nyugatiasodási tevékenység az építészetben is nyomokat hagyott. Ebben az időszakban a klasszikus oszmán építészet felhagyott, és új épületek épültek nyugati stílusban, mint pl barokk, rokokó, neogótikus és a Birodalom. Ez a stílusváltás valóban behatolt a mecsetek építészetébe is.

Ezekben az években az infrastruktúra és a városi szolgáltatások terén jelentős javulás ment végbe. Ezek közé tartozik egy híd építése az Aranyszarv felett, alagút (metró), Rumelian Rail, a városon belüli tengeri közlekedést irányító Şirket-i Hayriye elindítása, Şehremaneti (község) egyéb állami hivatalok felállítása, az első távíróvonal elhúzása, a Rendőrségi Igazgatóság és az alá tartozó rendőrőrsök létrehozása a Vakıf Gureba Kórház és a Lovas Villamos Vállalat irányítása, szervizelése.

Nagy jelentőséget tulajdonítottak a modern megnyitásának oktatási intézmények amely táplálná a nyugatiasodás folyamatát. Darülfünun, a mai Isztambuli Egyetem alapítványa, férfi- és leánygimnázium, Építészeti Iskola, Távírói Információs Iskola, Oktatási Főiskola, Tanári Gimnázium, Erdészeti Iskola, Bölcsődei és Szülésznői Iskola, Mekteb-i Sultani (Líceus Galatasaray), Ipari Iskola és Orvostudományi és Államigazgatási Iskola voltak azok az iskolák, amelyek akkor kezdték meg tanulmányi időszakukat.